A fürdőszobapolc néha többet mesél rólunk, mint gondolnánk. A Shelfie Stories sorozatban inspiráló kreatívokat és izgalmas gondolkodókat kérdezünk arról, mi hajtja őket a munkában és az életben, és milyen tudatos döntések formálják életmódjukat és a bőrápolási rutinjukat. Inspirációk, személyes kedvencek és bevált rutinok: egyetlen polcon.
Eke Angéla színésznőként éveken át intenzív tempóban dolgozott, két éve azonban tudatosan hátralépett a színháztól. A kiégésből való felépülés, az önismereti munka és egy készülő filmforgatókönyv időszaka következett. A Shelfie Stories-ban ezúttal a siker és a boldogság viszonyáról, a néma meditációs elvonulásokról, a színháztól való távolságról, valamint a természetességre épülő, mégis nagyon határozott beauty-szemléletéről beszélgettünk vele.
Az, hogy alkotóművészként és magánemberként is az a célom, hogy a lehető legközelebb kerüljek a saját igazságomhoz, ami a legfontosabb és a legnehezebb is.
Hálás lehetek azért, hogy a színészi karrierutamban olyan szerepeket kaptam, amelyekben minden szereppel tudtam fejlődni a következő karakterre. Például a Trojkás időszakban az Anna Kareninában Kitty szerepével kezdtem, majd a szerepeim által az évek alatt Dogville Grace karakteréig fejlődött ez az ív. Ehhez az is kell, hogy az ember megtalálja azokat a rendezőket, akik tudnak benne így gondolkodni. Soós Attila, a Trojka Színházi Társulás vezetője az egyik ilyen fontos alkotótársam.
Két éve visszavonultam a színháztól, komoly kiégéssel szembesültem, és szerettem volna „meggyógyulni” ebből. A munkánk során a testünkkel, az idegrendszerünkkel dolgozunk, a regeneráció és a visszatöltés nagyon fontos. Ráadásul rengeteget dolgoztam, amiért hálás voltam, de nem tudtam visszatöltekezni olyan ütemben, amilyen gyorsan kaptam az újabb és újabb feladatokat, amelyekre nem tudtam nemet mondani. Nem könnyű nemet mondani egy olyan pályán, ahol akkor dolgozunk, amikor minket választ valaki, egy rendező vagy egy produkció. Sikeres színházi pályát hagytam ott bizonytalan időre, de fontos felismerni, hogy a siker nem egyenlő a boldogsággal. Komoly önmunkán vagyok túl, és úgy érzem, készen állnék visszaszállni a pályára, de már sok mindent másképp csinálnék.
Tényleg nem voltam alkotói tevékenység nélkül, hiszen megírtunk egy filmforgatókönyvet a párommal, Budavári Balázzsal, és úgy néz ki, film is lesz belőle. Tehát most úgy tűnhet, hogy épp nem vagyok művészileg aktív, mert nem állok színpadon, pedig óriási amplitúdókat jártam be az írásban, csak az nem olyan „hangos”.
Az elmúlt két évben megismerkedtem egy meditációs technikával a Vipassana Magyarországi Alapítványon keresztül. Elmentem egy tíznapos néma elvonulásra, ahol komoly napirend mellett és a nemes csend betartásával, izoláltan a külvilágtól és mindenféle kontakttól mentesen napi tizenvalahány órában meditációt gyakoroltam.
Ez egy önkéntes alapon működő elvonulás, nem fancy, drága instatábor, ahol pihengetünk meg wellnesselünk, hanem tisztán a metodikára fókuszál, alapkomforttal. Ezzel olyan szintre jutottam, hogy mára már minden külső segítség nélkül, bárhol, bármikor tudok meditálni, ami nekem nagy segítség, hogy közelebb kerüljek a saját igazságomhoz, ami a legfontosabb és a legnehezebb is.
Lényegében csak munka során sminkelek, forgatás vagy fotózás alkalmával, az életben szinte mindig smink nélkül létezem. Ha eseményre vagyok hivatalos, akkor is maximum a szemöldökömet igazítom ki, és a számra teszek egy kis szájszínt.
Arra törekszem, hogy az arcom önmagában „elég legyen” a megjelenéshez. Ezért az, hogy mit használok az arcomra, lényegi kérdés. Amióta tesztelem a Matter of Fact termékeket, a nappali és az éjszakai hidratálót mindenhová viszem magammal, a szérumot pedig kiporciózom a napokra, amikor elutazom, és az is jön velem. Na meg a fényvédő!
Nem vagyok márkafanatikus, a hatékonyság érdekel. Például egy ezerforintos szájbalzsam most a kedvenc ajakápolóm.
Idén leszek 40 éves, és még soha semmilyen kozmetikai, esztétikai vagy plasztikai beavatkozásom nem volt. Sem botox, sem az „egy kis hatóanyagot mikrotűzünk a bőrödbe” típusú kezelések, ezeket is messziről elkerülöm.
Lehet, hogy ez majd egyszer megváltozik, ezt nem tudom, de úgy érzem, hogy inkább szeretném analóg módon kihozni a természetemből a legtöbbet. Évente egyszer vagy kétszer elmegyek kozmetikushoz egy tisztításra, és ennyi, bár erre annyira nem vagyok büszke, szerintem mehetnék többször is.
Bár a csapból is a fényvédőzés fontossága folyik, én mégis aluledukált voltam ebben, de Kiss Milán bőrterapeuta rendesen kiokosított, így ha esik, ha fúj, fényvédőzöm, nincs mese.
A rutinom lemosásból, Matter of Fact szérumból és hidratálásból áll, nappal fényvédelemmel, este pedig ugyanez fényvédő nélkül. Most nyáron heti egyszer használok még egy plusz terméket is, annak most nem jut eszembe a neve.
És amikor csak tudok, magam főzök, egész más a bőröm, ha így van. Eszem mindent, csak a minőség fontos nálam. Kollagénos, cupákos húsok és zsíros kenyér ugyanúgy vannak a palettámon, mint a zöldségek és a gyümölcsök.
Az öregedés jeleinek már látható kezelésével együtt
Irritációra, kipirosodásra, rosaceára hajlamos bőrápolási rutin