Shelfie Stories

A fürdőszobapolc néha többet mesél rólunk, mint gondolnánk. A Shelfie Stories sorozatban inspiráló kreatívokat és izgalmas gondolkodókat kérdezünk arról, mi hajtja őket a munkában és az életben, és milyen tudatos döntések formálják életmódjukat és a bőrápolási rutinjukat. Inspirációk, személyes kedvencek és bevált rutinok: egyetlen polcon.

Sokan influenszerként ismernek, pedig a pályád jóval a közösségi média előtt indult. Kozmetikusként kezdtél, dolgoztál beauty szerkesztőként, sminkesként, televíziós produkciókban, ma pedig már könyvet írsz, interjúkat készítesz és saját platformot építesz. Visszanézve volt egy olyan fordulópont, amikor tudatosult benned, hogy nem szeretnél egyetlen szerepben megmaradni?

Nem emlékszem egyetlen fordulópontra. Inkább arra, hogy idővel egyre kevésbé tudtam csak a felszínnel foglalkozni. Egy jól elkészített smink önmagában már nem elégített ki. Érdekelni kezdett, ki az a nő, aki mögötte ül. Mitől fél. Mit szeretne elrejteni. Miért pont azt emeli ki magán, amit. Azt hiszem, innen indult minden más. A könyv, a beszélgetések, az interjúk. Nem új irányok voltak, hanem ugyanannak a kíváncsiságnak valamiféle természetes folytatása.

Ha végignézünk a munkáidon, legyen szó sminkelésről, könyvről vagy a Tutoreal beszélgetéseiről, mindegyikben közös, hogy valójában emberekkel foglalkozol. Mikor jöttél rá arra, hogy téged legalább annyira érdekelnek a történetek, mint maga a szépség?

A szépség önmagában soha nem volt elég érdekes számomra. Két gyönyörű arc között is óriási különbség tud kirajzolódni. Az egyikre ránézel és elfelejted, a másik talán mély nyomot hagy benned. Sokáig azt hittem, ezt a smink vagy az arc adja. Ma már tudom, hogy a történet. Az ember mindig magával hordja az élete nyomait, és szerintem egyszerűen ez rendkívüli és érdekes.

Az elmúlt évek beauty trendjeit tekintve, mi az az egy dolog, amiben szerinted végre jó irányba változott a világ? És mi az, amiben még mindig ugyanazokat a köröket futjuk?

Szerintem végre kezdünk elszakadni attól a gondolattól, hogy minden nőnek ugyanolyannak kellene lennie. Egyre többféle szépséget látunk, és ez felszabadító. Ugyanakkor még mindig túl sok energiát fordítunk arra, hogy megfeleljünk egy képnek, amit sokszor már senki sem kér rajtunk számon. Mintha még mindig gyakrabban néznénk magunkat mások szemével, mint a sajátunkkal.

Van egy másik változás is, amit nagyon izgalmasnak találok. Ma már szinte bármit meg lehet vásárolni. Egy arcot, egy hajat, egy alakot. Éppen ezért egyre nagyobb értéke van annak, amit nem lehet. Egy egészséges, esztétikusan formált test ma már nem pusztán adottság vagy külsőség, hanem annak a lenyomata, hogy valaki hosszú időn keresztül képes volt törődni önmagával. Idő, fegyelem, kitartás és rengeteg apró döntés van mögötte.

Furcsa módon éppen az vált luxussá, amit nem lehet megvenni. A világ sok tekintetben közelebb került a mesterséges szépséghez, és ezzel párhuzamosan felértékelődött minden, ami valódi erőfeszítésből születik. Egy edzett test, egy egészséges bőr vagy egy nyugodt kisugárzás mögött nem pénzt látok, hanem időt. Az idő pedig talán a legnagyobb luxus, amit ma valaki önmagára fordíthat.

Ha leülhetnél egy kávéra egy számodra a szépség terén meghatározó nővel, legyen az kortárs vagy ikonikus személyiség, kit választanál, és mi lenne az első kérdésed hozzá?

Nem vagyok eltökélt rajongója, de a karakterét nagyon közel érzem magamhoz: ő Coco Chanel. A kérdésem pedig ez volna: Volt-e olyan nap, amikor nem hitt magában? És mit csinált olyankor?

Egy tinédzser lány édesanyjaként egyszerre látod azt is, hogyan változik a szépségről alkotott kép generációról generációra. Mi az, amit mindenáron szeretnél átadni neki, és mi az, amit remélsz, hogy már nem kell átélnie abból, amit a mi generációnk természetesnek vett?

Azt szeretném, ha soha nem attól érezné magát értékesnek, hogy tetszik-e valakinek, hanem attól, hogy ismeri önmagát. És remélem, neki már nem kell úgy felnőnie, hogy a szépség elsősorban megfelelést jelent. Jó lenne, ha számára inkább játék, öröm és önkifejezés lenne.

Az elmúlt években nagyon sok beauty márka kereshetett meg együttműködéssel. Van egy belső szűrőd arra, hogy mire mondasz igent, és mire nem?  

Nem azt nézem először, hogy jó-e egy termék, hanem azt, hogy őszinte-e. Hiszek-e benne. El tudom-e képzelni, hogy akkor is beszélnék róla, ha senki nem fizetne érte. Ha erre a válasz nem, akkor nem tudok továbbmenni vele.

Van olyan napi rutinod vagy saját kis rituáléd, ami segít kiszakadni a folyamatos és ennyire sokirányú munkából és „jelenlétből”?  

Az egyik ilyen rutinom a mindennapi edzéseim. Nem azért vagyok eltökélt benne, mert minden nap van motivációm, hanem azért, mert veszítettem már el önmagam, és nem akarok arra a pontra újra eljutni.

Ami pedig feltölt igazán, az a némaság. Az a fajta csend, amikor körülöttem zajlik az élet, de nekem nem kell megszólalnom. Például egy reggeli a városban, egyedül. Szeretem nézni az embereket. Ilyenkor elképzelem, honnan jönnek, hová mennek éppen. Elmerülök egy copf libbenésében, egy babakocsi kerekének egyenletes forgásában…

És az éneklés! Az éneklés az én meditációm.

Best of beauty: mik azok a termékek, amik tényleg állandó szereplői a fürdőszobapolcodnak?

A jó termék szerintem nem feltétlenül akar mindenáron lenyűgözni. Egyszer csak azt veszed észre, hogy hetek óta automatikusan érte nyúlsz. Nálam egy kedvencet nem az első benyomás dönt el, hanem az, hogy hiányozna-e, ha elfogyna.

Talán ezért szeretem annyira azokat a termékeket, amelyek több szerepben is helytállnak. A Matter of Fact C-vitamin széruma például ilyen számomra. Nemcsak azért szeretem, mert látványosan szebbé teszi a bőrt, hanem mert egyszerre antioxidáns védelem, ragyogásfokozás és tudatos anti-aging. Szeretem, ha egy termék intelligensen dolgozik, és nem egyetlen feladatot lát el.

Valahogy ez a gondolkodás rám is jellemző: mindig azokat a megoldásokat keresem, amelyek egyszerűbbé, nem pedig bonyolultabbá teszik az életet.

Ugyanez igaz a sminkre is. Imádom azokat a krémes színeket, amelyek egyszerre működnek pirosítóként és rúzsként. Ha egy nő neszesszerében van egy bronzosító, egy szempillaspirál és egy olyan szín, ami rúzsként és pirosítóként is működik, akkor smink terén szerintem gyakorlatilag mindene megvan. A többi már csak dráma.