Shelfie Stories

A fürdőszobapolc néha többet mesél rólunk, mint gondolnánk. A Shelfie Stories sorozatban inspiráló kreatívokat és izgalmas gondolkodókat kérdezünk arról, mi hajtja őket a munkában és az életben, és milyen tudatos döntések formálják életmódjukat és a bőrápolási rutinjukat. Inspirációk, személyes kedvencek és bevált rutinok: egyetlen polcon.

Bodnár Zsófi, fotográfus

Tíz éve még elsősorban a divat, az utazás és a látvány inspirálta, ma viszont sokkal inkább az emberi kapcsolatok, a női lét, az értékek és az idő múlása foglalkoztatják. A Shelfie Stories-ban ezúttal Bodnár Zsófival beszélgettünk arról, hogyan formálta őt a fotózás, mit ad neki Amszterdam, miért fontos számára az emberi kapcsolódás, és milyen letisztult beauty rutinokra esküszik a pörgős hétköznapokban.

Ma már sokkal inkább az emberi kapcsolatok érdekelnek, mint a tökéletes látvány.

Ha a fotós címkén túl kellene jellemezned magad, mi az az egy mondat, ami szerinted tényleg pontosan leír?

A munkám mindig szorosan lekövette az életem alakulását. Tíz éve főleg a divat, az utazás és a látvány inspirált, ma viszont inkább az emberi kapcsolatok, a női lét, az értékek és az idő múlása foglalkoztat, így a divat mellé fokozatosan egyre hangsúlyosabban társul az intimebb, emberközpontú narratíva.

Mi volt az a pont a karrieredben, amikor először érezted, hogy „megérkeztél” a fotós szakmába, vagy legalábbis jó irányba haladsz, miután az újságírásról a fotózásra váltottál?

Az út még határozottan tart, de minden alkalom, amikor azt érzem, hogy akit fotózok, valóban örömét leli a képeiben, fontos visszaigazolás számomra. Ugyanígy sokat jelent, amikor olyan márkák és magazinok szavaznak nekem bizalmat, amelyekről kislányként még csak álmodtam. Ilyen volt az első Vogue Living-anyagom, ahol 32 oldalt kaptak a képeim. Ott egy pillanatra megálltam, hogy: „Wow, ez tényleg megtörténik.”

Volt olyan fotózásod, ami fizikailag vagy mentálisan is nagyon megterhelő volt, de végül megérte? Mi történt?

Sok múlik azon, hogy kikkel dolgozol együtt. Azt hiszem, akármennyire is megterhelőnek ígérkezik egy nagy produkció, az azt megelőző szervezéssel, valamint az emberi és technikai tényezőkkel együtt, a lényeg úgyis ott dől el, hogy te hogyan reagálsz ezekre az akadályokra. A nap végén úgyis arra fogunk emlékezni, hogy milyen hangulatban zártuk a fotózást.

Inkább könyvekből, kiállításokból építkezel, vagy az utcán elkapott pillanatok, emberek, helyzetek inspirálnak?

Szeretem a nyomtatott magazinokat, ha új városban járok, mindig felkeresem azokat a könyvesboltokat, ahol független kiadványokat is lehet találni, és szívesen merítek ezekből. Az utóbbi időben azt is észrevettem, hogy a zene is erősen formálja a gondolkodásomat egy-egy koncepció mentén.

Miért pont Amszterdam? Mit adott neked ez a város szakmailag és emberileg, amit máshol nem találtál meg, vagy miben volt más a magyarországi körülményekhez képest?

Szeretem, hogy olyan a kultúra, hogy nagyon nyíltan kifejezik, ha valaki jó munkát végez. Szerintem is sokkal többet kellene köszönetet mondanunk és hálásnak lennünk, nemcsak a munkakörnyezetünkben, hanem a legapróbb dolgokért is. Szeretem Budapestet, sokszor volt kint honvágyam. Amszterdamot úgy írnám le, mint egy fejezetet az életünkben a férjemmel, Zolival, amit nagyon szeretek. Amszterdamból tényleg kinyílt a világ. Pár óra vonattal elérhető Párizs vagy London, és olyan márkáknak is fotózhattam, mint a L’Oréal vagy a holland Harper’s Bazaar. Ezáltal rendkívül inspiráló emberekkel találkozhattam, és azt hiszem, ez volt az, amiért ennyi év után is ennyire szeretek ott élni és dolgozni.

Egy folyamatosan mozgásban lévő, kreatív szakmában mi az, ami segít visszaérkezni magadhoz? Van valamilyen saját kapaszkodód, rutinod?

Mindig próbálok legalább egy hétköznapot találni, amikor nem dolgozom, és egyedül tudok lenni. Ilyenkor egy hosszú kutyaséta a napsütésben és egy hosszan elnyúló kávézás egy teraszon az, ami igazán fel tud tölteni. Amszterdamban imádok órákig telefonálni a barátnőimmel, és Zolival meg Rubyval sétálni a Vondelpark körül vasárnap esténként.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

A kedvenc munkám most egy francia art director házaspárral készített anyag, akiket az otthonukban fotóztam a Vogue Livingnek. Pontosan olyanok voltak, ahogy egy párizsi házaspárt elképzelsz. Megtisztelő, hogy ilyen nappalikban vendégeskedhetek.

Best of beauty: mik azok a darabok a fürdőszobapolcodon vagy a táskádban, amik mindig veled vannak, akár egy hosszabb fotózási napon is?

A NARS korrektorom, a púder, a szempillaspirál és az új piros Dior rúzsom mindig velem van, mert sokszor megyek fotózásról egyenesen eseményekre. A reggeli és esti rutinom szerves része a Matter of Fact hidratáló széruma és bakuchiolos kréme, ezek reggelre mintha kiretusálnák a bőrömet.

Fotósként folyamatosan arcokat és bőrt látsz közelről. Ez hogyan hat arra, ahogyan a saját bőrödhöz és megjelenésedhez viszonyulsz?

Ez így igaz, míg másokon a legapróbb ráncokat is gyönyörűnek látom, a saját magammal sokkal kritikusabb vagyok. Kevés lépésből áll a rutinom, mert sajnos nagyon lusta vagyok, viszont amim van, azokat mind olyanok ajánlották, akikre felnézek szépségápolás terén.

Ilyen például egykori mentorom, Sütő Emese, a Marie Claire szépségszerkesztője. Ha pedig valami bevált, akkor hűségesen használom azt a terméket hosszú-hosszú ideig.

A Matter of Factben nagyon szeretem azt is, hogy pont olyan lusta nőkre apellál, mint amilyen én is vagyok szépségápolás terén. Több lépést is „megúszhatunk” egyetlen szérummal vagy krémmel, miközben a hatásukat tudományos kutatások és tesztelések eredményei igazolják.